A varázsneuron

A varázsneuron

A varázsneuron 1. rész

Élt egy neuron Emília testében, aki varázserővel bírt. Tudta, hogy neuronnak született, mégis idegen utakon járt, a tőle különböző sejteket tanulmányozta.

A kis idegsejt úgy hitte, hogy Emília testében zajló minden folyamatnak tökéletes értéket kell mutatnia. Függősége egyre nagyobb méreteket öltött, míg egy nap elhatározta, hogy rendbe szedi a dolgokat, mielőtt Emili vizsgálatokra megy.
A 45 éves nőnek minimálisan eltért a vérnyomása a neuron által normálisnak vélt értéktől. Nyomban cselekedett, beállította a szerinte megfelelőre. Miután rendezte a vérnyomását, a vérkép analízis következett. Megnézte a koleszterin értékeket, a fehérvérsejtek számát, a vörösvértestekét és így tovább.

A kis neuron több értéket is rendellenesnek észlelt, vagyis kicsit eltérőt a megszokottól. Ő rögvest csillagozottnak, azaz intervallumon kívüli, kiugró értéknek érzékelte, és úgy vélte, hogy az orvos is annak tartaná, ezért még idejében cselekvésre szánta el magát. S mivel varázserővel bírt, sikerült is megoldania.

Eközben Emília memóriája romlani kezdett. Gyakran nem emlékezett rá milyen tevékenységbe kezdett bele, vagy milyen tárgyért indult el korábban. Előfordult, hogy hétköznapi szavak sem jutottak eszébe. A nő meglepődött, hiszen nem volt még idős, és máris szellemi hanyatlással találta szembe magát.

Mindeközben a céltudatos neuron borzalmas dologra lett figyelmes, a neuron hálózat kezdett összeomlani. A napokban annyira lefoglalta varázserejének használata, hogy elhanyagolta a mindennapi feladatait, nem építette kapcsolatait sem. Memóriazavarok léptek fel Emilinél. Jelentős mértékű szellemi leépülés következett be nála.

A neuron megpróbálta menteni a helyzetet, de ekkor különös dolog történt. A varázsereje nem működött a saját területén. Nem tudta helyrehozni a káoszt.

Ekkor egy másik idegsejthez fordult, és megkérdezte tőle, hogy mégis mi történik vele.
Az öreg sejt elmondta neki, hogy csakis más területeken van hatalma segíteni. Önmagán és a saját részlegén nem működik a varázslat. Azonban egyedül neki volt varázsereje, a többi neuron átlagosnak számított.
A pici neuron szomorú lett, de nem adta fel végleg, hiszen tudta, hogy ő különleges, biztosan kitalál majd valamit.

Eközben az orvos közölte Emíliával, hogy a vérnyomása enyhén magas. A neuron elcsodálkozott, majd hirtelen eszébe jutott, hogy amiket ő tökéletesnek gondolt, azok valójában nem is olyan értékek voltak, emellett egy-egy minimális eltérés még normálisnak tekinthető. (Kortól, és egyéb tényezőktől is függhetnek az értékek, noha ő eleve túlkozmetikázta Emíliáét.) 

A neuron elszégyellte magát, s úgy érezte miatta van rosszabbul Emili, miatta szédül és még a memóriája is szörnyű lett. Tudta, hogy túl sokat akart egyszerre, és nem lett volna szabad effélékre tékozolnia a képességeit.
Bánatosan ücsörgött, majd hirtelen megszólította egy hozzá hasonló sejt…

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.