Tímea

Tímea, a paranoidAz idegen szorosan elhaladt mellette, de hozzá se szólt, csupán arrafelé akadt dolga. Timi kicsit megnyugodott, de egyúttal nyomasztották is a benne lezajló változások. Hiányzott neki az önbizalommal teli Szabina. Vágyott rá, hogy ismét jól érezhesse magát, s ne egy paranoiás téveszmékkel teli egyén életét élje. Hazaérkezve készített magának vacsorát, majd azonnal elnyomta az álom.

Azon az éjszakán szörnyű rémálmok gyötörték.

Az egyik álmában egy fekete, sötét ruhás alak a nyomába eredt, s egészen hazáig követte, azonban amikor belépett a lakásába, észrevette, hogy az illető már bent ücsörög a tévé előtti fotelben. Timi közelebb lépett hozzá, majd szörnyülködve ismerte fel, hogy a festőművész üldögél nála. Mielőtt bármi is történhetett volna, Timi felriadt az álomból.

Egy másikban pedig Tímeát baleset érte, a mentők a segítségére siettek, viszont nem volt nála személyi, s annak hiányában egyedül a szavaira hagyatkozhattak. Borbála véletlenül Szabinaként mutatkozott be, sőt félrebeszélt lázálmában, festőről, hangversenyről, meg egy másik új alteregójáról is, akit Timinek nevezett. Az orvosok megrökönyödve figyelték mi történik a lánnyal, emiatt többféle vizsgálatot is elrendeltek biztonságból. Miután megbizonyosodtak arról, hogy Szabina, azaz Bori nem áll semmilyen befolyásoltság alatt, a pszichiátriára küldték. Bori rémülten és reszketve tiltakozott a lehetséges gyógyszerek beadása ellen, a vizsgálatok nagy részét őrjöngve „vészelte át”.

Bori kétségbeesetten azon gondolkodott, hogyan lesz képes kijutni a kórházból. Ráadásul a jelenetei és zagyva monológjai miatt elég erős a gyanú arra, hogy dilisnek hiszik. Gondosan megtervezte a szökési kísérlet körülményeit, de amint meg is valósíthatta volna, a biztonsági őrök visszatoloncolták a kórtermébe.

Timi sikoltozva ébredt fel.

A reggelt egy nagyobb adag relaxáló teakeverékkel kezdte. Elhatározta, hogy néhány napig szabadságon lesz. Ilyen lelki világgal és mentális állapottal képtelen lenne dolgozni, sőt bármire is koncentrálni.

A délutánja kicsivel nyugalmasabban indult, bevackolódott a tévé elé és csak bámult a képernyőre. Tán nem is fogta fel mit néz éppen, de legalább nyugodtnak érezte magát. Mentes volt mindenféle nyomasztó és hátborzongató gondolattól.

A nyugalmát egy telefoncsörgés törte meg. Az édesanyja hívta, egy korábban megbeszélt találkozó kapcsán. Bori akkor eszmélt rá, hogy rengeteg eltervezett programról lemaradt a túlterhelt elméje miatt.

Édesanyja megsejtette, hogy valami érhette Borbálát, ugyanis korábban nem volt rá jellemző az elkent beszéd, a flegma stílus, no meg a feledékenység sem.

Sietve elindult lányához.

Borinak más se kellett, azonnal óriási rendrakásba kezdett, a parókákat bevágta a kamrába, a krumplik és hagymák közé. Szinte minden árulkodó jelet eltüntetett.

Lehuppant a kedvenc foteljébe, de azonnal halk kopogás rázta fel. Az ajtóhoz sietett.

Folytatás következik…

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.