Tímea, a paranoid

Tímea a paranoidBori a korábban történt megrázkódtatás miatt úgy vélte, azonnal parókát kell váltania, Szabinától el kell búcsúznia (legalábbis egy időre), bármennyire fájó is.

Elhatározta, hogy hosszú, egyenes, fekete hajkoronára vált a göndör fürtök után.

Sietve betért a parókaboltba és kiválasztotta a frufrus ébenfekete vendéghajat. Amint felpróbálta azonnal felderengett neki egy név. Az új karakternek a Tímea nevet adta. Ezúttal Bori nem akart egyedi személyiségjegyeket felvenni, sőt külön kategóriába sem akarta besorolni magát, úgy határozott, hogy csak éli az életét Timiként, egyszóval eljár bevásárolni, néha moziba kikapcsolódás gyanánt. Tudta jól, hogy a múlt eseményeit fel kell dolgoznia, ehhez pedig idő szükséges, a valódi fizimiskája túl lehangoló lenne számára, ezért inkább Tímea lesz, de a félelmei miatt a szokottnál óvatosabban fog eljárni.

Miután Bori kellőképpen lefárasztotta magát a hétköznapi hajtásban, s igyekezett a lehető legjobb munkateljesítményt nyújtani, Tímea akcióba lendült és kinézett magának egy stresszlevezető mozifilmet. Timi javarészt a thrillereket kedvelte. Tény, hogy nem éppen a legjobb stresszlevezető egy folyamatos izgalomban töltött filmnézés, de a vígjáték nem illett volna a hangulatához.

Tímea időben érkezett, még éppen volt annyi ideje, hogy vegyen némi rágcsálnivalót a filmhez. Sorban állás közben feltűnt neki, hogy valaki éppen őt nézi. Az illető nem hasonlított a múltbéli férfire, azonban nyugtalanította a tény, hogy egy idegen méregeti. Ettől persze nem mondott le a nagy adag kukoricáról, igyekezett figyelmen kívül hagyni a bámuló egyén viselkedését.

Miután elfoglalta a tökéletes helyét, s kényelmesen elhelyezkedett, észrevette, hogy a bámuló éppen a mögötte lévő székre huppan le. Ettől egy kicsit összeborzongott, de hamar elhessegette a rémképeit. A film nézése közben néha felbukkant egy kósza gondolatfoszlány, amely szerint az az ismeretlen majd követni kezdi őt, és kifigyeli a lakóhelyének pontos címét.

Tímea folyamatosan mérgelődött, dühös volt, amiért az a festőművész elrontotta a játékát, és most miatta kénytelen szorongani egy ártatlan mozifilm ideje alatt is.

Timi hazafelé tartott, mindenáron szabadulni akart rögeszmés gondolataitól, abban bízott, hogy a gyaloglás majd segít kitisztítani a háborgó elméjét. Kicsivel a hazaérkezése előtt egy alak kanyarodott ki a mögötte lévő utcából. Tímea gyomra összerándult, eközben azon rágódott, hogy lassítson vagy inkább gyorsítson a tempóján. Ha lassít, talán megelőzi az idegen, s rögtön kiderül, hogy valójában csak éppen arrafelé akadt dolga, de nem őt követi, ha viszont gyorsít, az ismeretlen alak afféle jelként értelmezheti, ami netán beindítja az “üldöző mechanizmust” benne.

Tímea habozott, végül a lassítást választotta, elege volt már abból, hogy üldözöttként és rettegve közlekedjen a környéken, nyugodtnak és magabiztosnak akart látszódni, ráadásul nem volt semmilyen sötét ügye, amit rejtegetnie kellene, az az alak honnan tudhatná, hogy időnként egy másik személynek adja ki magát, és járt az elmebeteg festő művésztermében. Végtére is, nincs mit takargatnia. Úgysem ismeri fel senki sem.

Az idegen lassacskán beérte.

A következő részben megtudod, mi történt Tímeával, jogos volt-e a félelme az idegennel kapcsolatban.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.