Szabina hangversenyre megy

Szabina hangversenyre megySzabina magára vette bájos ruháját, amely meglehetősen elegánssá varázsolta, főleg egy boleróval. Felvette körömcipőjét, majd nyomban útnak indult az általa kiválasztott hangversenyre. Olyan koncertet választott magának, ahol klasszikus zongoraműveket mutatnak be.

Gyaloglás helyett a taxizást preferálta, nem csak a kényelme miatt, hanem a stílusosság megőrzése végett is. Úgy gondolta, nem lenne helyzethez illő, ha fél órákat gyalogolna körömcipőben, és ziháltan, leizzadva, elkopott sarokkal érkezne meg a helyszínre. Azonnal leleplezné őt, aki nem is járatos ebben a művészvilágban.

Valamiért úgy vélte, hogy a művészek feltűnően elegánsak és kifogástalan viselkedésük már messziről árulkodó jelként funkcionál. Szabina két fő csoportba sorolta a művészeket, egyik csoportba azokat, akik előadnak, szerepelnek, és egy vagy akár több hangszeren is képesek csodaszép műveket bemutatni, a másik csoportba viszont azokat az egyéneket sorolta be, akik nem lépnek fel, de jól ismernek legalább egy hangszert, és emellett mérhetetlenül érdeklődnek a művészet eme ága iránt. Természetesen olyan személyek is megfordulhatnak ezeken az eseményeken, akik csupán érdeklődnek a zene ezen műfaja iránt. Nagyjából önmagát is idesorolta, művésznek ugyan nem számított, de szeretett volna bepillantani egy kicsit ebbe a világba, amelyről ezidáig nem sokat tudott.

A dallamok varázslatos hangjától átszellemülten megpillantott egy jóképű idegent, aki épp felé igyekezett. Szabina a koncert végezetével sietősre vette a lépteit. Nem állt szándékában senkivel beszélgetésbe elegyedni, csupán át akarta adni magát a zene megrészegítő élményének. Az ismerkedő énjét egy másik alkalomra tartogatta, noha mély szerelmi ügyekbe nem akart belekeveredni, az már túlmutatna a szórakozáson, és a tervébe is jelentősen belerondítana. Ő kötetlenségre, szabadságra vágyott, a szerelemről másképp vélekedett, mint a korabeliek.

Szabina túl fiatalnak érezte még az időt, ahhoz, hogy máris hazavonuljon és bedőljön az ágyba, hiszen miben lenne más ez a nap a többitől, ha ugyanúgy „időben” aludni menne. Így hát felkerekedett és beült egy koktélbárba.

Borinak eddigi élete során nem volt módja olyan sok koktélt megkóstolni, ezért nyomban pótolni akarta ezt a hiányosságot. Szabinaként számos pohárral ledöntött, s egy idő után érezni kezdte az alkohol mámorító hatását. Egészen „jókedvűre itta magát”. Az elméje kissé ködössé vált, de mégis egy jól eső érzés fogta el. Megrészegülten jelentősen veszített a józan ítélőképességéből, és rendelt még két italt. Az alkoholtól eltompulva azon merengett, hogy másnap hová látogasson el, milyen programot szervezzen magának. A hétvégéket sosem szerette igazán, jóllehet azért, mert unalmasak voltak, legalábbis eddig.

Nagy nehézségek közepette sikerült kieszelnie, hogy a művészet egy más oldalát is érdemes lenne megtekintenie, vagyis aktívabban részesévé válnia.

A másnapi célállomása egy neves galéria lett, hogy megcsodálhassa a legkülönlegesebb festményeket.

Hazafelé már nem hívott taxit, némi félelem fogta el, hogy esetleg valami csúnya dolog történne útközben, és a sofőr meglátná mit fogyasztott aznap Bori, azaz Szabina.

Jó ideig bandukolt a sötétségben mire hazakeveredett, másnap reggel egy jókora bögre kávéval indította a napját.

A következő részben megtudod, hogy mi fog történni Borival a festmények megcsodálása közben, egy különös ajánlat egy szokatlanul merev és furcsa embertől.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.