Szabina, a művészlélek

szabina Miután Bori kigondolta, hogy átalakulásának első állomása által egy művészlélek mindennapjaiba enged bepillantást, útnak indult, hogy beszerezze elragadó és művészien nőies megtestesülésének kellékeit.

A bájos ámde érzékeny szellemű és fejlett érzelmi intelligenciával bíró Szabinának egyértelműen barna göndör hajúnak kell lennie, legalábbis Borbála nézetei szerint.

A parókaboltban meglehetősen sokáig keresgélt, de végül sikerült egy fokkal közelebb kerülnie a „Szabina-kinézethez”, s amint felpróbálta vadiúj hajkoronáját, egészen átszellemült. S hirtelenjében máris kedvet érzett egy mélabús, megindító zongoradarab meghallgatására. Borbála, vagyis Szabina jól tudta, hogy átalakulása még korántsem teljes, így hát folytatta útját miközben eszement, de egyúttal zseniális tervének minden mozzanatát újragondolta, kiegészítette.

A hajkorona után a megfelelő ruhadarabok beszerzése, majd a személyiségjegyek és a viselkedés kidolgozása következett, természetesen ez utóbbi csak nagy vonalakban. Ugyanis nem akarta, hogy túlzottan gépiesre sikeredjen az alakítása, természetes és a hangulatnak megfelelő, vagyis az adott pillanatnak és a hangulatának függvénye kell, hogy legyen. Úgy vélte, hogy amint elkezdődik a „Szabina élet” tudni fogja mit és hogyan kell csinálnia.

Arról azonban nem árt megfeledkeznie, hogy bizonyos időszakokban Borbálaként lássa el teendőit. A barátai, rokonai szerint Bori egy élő, létező személy, aki nem szívódhat fel csakúgy, az elég gyanús és ijesztő volna számukra. Bori sosem akarna ártani senkinek sem, csupán egy kis szórakozásra vágyik, igaz meglepően furcsa módját választotta a „lazításnak”.

Szabinának elegáns ruhatárra van szüksége, nem a kosztümös irodai stílust akarja előtérbe helyezni, inkább az estélyeken, hangversenyeken való megjelenéshez ideális darabokat. Egyszóval talpig nőnek kell öltöznie, ez a stílus amúgy Boritól egy kicsit távol állt mindig is, ő inkább a kényelmesebb ruhákat preferálta eddigi élete során, ritkán volt hajlandó magassarkút felvenni, nem beszélve a koktélruhákról. Mégis ezúttal élvezte a próbálgatást, és tetszett is magának. Szépnek és csinosnak látta az egykori szabadidős, farmernadrágos, sportcipős nőt. Egészen különös élményt nyújtott számára ez a felfedezés, miszerint nincs is gond az alakjával, egy igazi „nő” veszett el az eddig viselt ruhák alatt. Szabinának nem volt gondja a testtartásával, azonban ahhoz, hogy mások is elhiggyék, hogy ő egy művészlélek kellően képzettnek kell(ene) lennie, vagy legalább annak kell tűnnie. Sürgősen ki kellett hát gondolnia, hogy miben legyen tehetséges, eleinte a zenei irányvonalat tűzte ki célul, de elég hamar rájött, hogy megtanulni egy hangszeren játszani nem két perc, persze nem feltétlenül kell értenie a hangszerekhez, ha elég jó színész. Versenyezni nem állt szándékában. No, de ha valamit fel kell mutatni eddigi alkotásaiból akkor mégis mit mutatna fel, rajzolni, festeni sem igazán tudott, megrekedt a pálcikaember rajzok szintjén.

Végül megegyezett „Szabinával” és abban maradtak, hogy majd ügyes lesz, amennyire kell. Csupán külső szemlélő lesz, aki eljár hangversenyekre, és egyebekre, aztán majd alakul a történet. Végtére is a szórakozás az elsődleges cél, minden más másodlagos.

A következő részben megtudhatod, hogy miként sikerül Borcsa átszellemülése, és milyen lesz az első élménye Szabinaként. Mindeközben Bori még eszelősebb dolgokkal áll elő.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.