Mi az, ami a gyógyulásban segít?

ami a gyógyulásban segítElgondolkodtál már azon, hogy vajon milyen tényezőkön múlik a gyógyulás sikeres kimenetele?

A legfontosabb összetevők, mondhatni, hogy a két fő tényező maga a kezelés és a gyógyulásba vetett hit. Mindkettő szükséges, egyik nélkül a másik nem lehet teljes értékű.

Gondolj csak bele, hogy valaki mindenáron meg akar gyógyulni, de nem megy el a számára szükséges műtétre, vagy nem szedi be a fertőzés leküzdéséhez szükséges gyógyszert.

A másik véglet, aki pedig minden terápiát végigcsinál, de nem hisz abban, hogy segíthet számára. Hiányzik belőle a gyógyulni akarás. Úgy van vele, hogy rajta nem lehet segíteni, feladja.

Aki már nem akar élni, hogyan segíthetne rajta a világ összes gyógymódja?

Ezért nagyon fontos azoknál a betegeknél, akiknél hiányzik valamelyik a két fő elem közül, hogy megtámogassuk őket. Itt lépnek be a járulékos tényezők, amik szintén lényegesek, hogy az a kettő célt érhessen.

Melyek a járulékos elemek?

Több ilyen is létezhet, az egyik, amit én kiemelnék, az az empátia. A másik pedig a támogatás.

Miért fontos az empátia?

Együttérzés nélkül csak elfogadni tudunk bizonyos helyzeteket, eseteket, embereket, de megérteni nem fogjuk tudni teljes mértékben.

Egy komoly betegség idején pedig leginkább arra van szüksége az egyénnek, hogy megértsék őt, hogy valaki pontosan tudja, hogy ő min megy keresztül. Természetes, hogy aki nem járt hasonló cipőben, nem fog tudni 100%-osan azonosulni az ő problémájával, de sokat számíthat neki, ha csak részben megpróbál valaki együttérzést tanúsítani. Már az is rengeteget segíthet, ha nem ítélkeznek felette, nem őt és az életmódját hibáztatják azért, amiért beteg lett.

A másik járulékos paraméter szorosan összefügg az empátiával, hiszen támogatni valakit sokkal könnyebb, ha megértjük és érdekel minket a sorsa. Nem fordulunk el tőle csak azért, mert belekerült egy küzdelmes, rossz időszakba.

Valakinek, aki mindennap küzd önmagáért, az életéért mennyit jelenthet, ha csak pusztán mellé ül egy ismerőse és megsimogatja a hátát, visz neki egy pohár vizet. Nem beszélve arról, ha egy személy aktívan segíti mindennapjait.

A betegek hálásak, még akkor is ha nem mindig látszódik. Lehet, hogy néha ingerültek, de egy olyan helyzetben nem meglepő az a fajta viselkedés.

Mit tegyél, ha egy családtagod/ismerősöd nem akar küzdeni?

Beszélgetned kell vele nagyon sokat, próbálni hatni rá és megtalálni a számára ösztönző húzóerőt.

Létezik azonban egy nehézség, a betegek döntéseit tiszteletben kell tartani.

Ez mérhetetlenül küzdelmes tud lenni, iszonyú nehéz elfogadni, ha valaki már feladta és nem akar kezelést, de amellett, hogy orvosa elfogadja döntését, a családtagoknak is el kell, azonban úgy érzem mégis meg kell próbálni a gyógyulás felé terelgetni, csak egy kis jó tanács formájában. Lehet, hogy csak arra vár, hogy valaki megmutassa neki miért érdemes tovább küzdeni, meglehet, hogy saját magának sem akarja ezt bevallani.

Mégis hol a határ?

Meddig lehet elmenni a „rábeszélés megpróbálásában”?

Mi az, ami még beleillik a „tiszteletben tartom a döntését fogalomba” és nem lép át egy erőszakos, érzelmi zsarolásba?

Én úgy vélem, ha valaki aktívan részt vesz az illető mindennapjaiban joga van elmondani az érzéseit, azt hogy miért szeretné ha küzdene, miért jelent számára olyan sokat, hogy harcoljon, miért kellene mégis megpróbálnia a kétesélyes dolgot is, de talán ez minden.

Kiemelt kép: Pixabay

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.