Kockázatok és mellékhatások részlet

pezsgődugóRészlet a Kockázatok és mellékhatásokból

“Gondoltad volna, hogy félek a pezsgő kirepülő dugójától? Sokat agyaltam már azon, hogy vajon mi válthatta ki belőlem ezt a negatív vélekedést a pezsgőbontással kapcsolatban, és miért kötök ki folyton az asztal alatt vagy egy ajtó mögött a nyitás idejére. A menedéket keresem, bármi megteszi arra a rövid időre, a lényeg, hogy fedezéket nyújtson számomra. Néha egy személy is megfelelő, elég erős bástya, de azért minden szituációban nem lehet magamhoz rántani valakit, hogy megvédjen.

Azt hiszem még gyerekkoromban történt egy apró baleset, közel repült az arcomhoz (szememhez) és kialakult egyfajta félelem ennek kapcsán. Egyéb rosszul elsülő bontásoknak is szemtanúja voltam, noha nem mindig váltam célponttá, időnként csak a csillár került veszélybe vagy az ablakok.
Különös, pedig az ismerőseim elméletben ügyesen tudnak bontogatni, akkor hogyan történhetett ilyen sok mellélövés?
Pezsgőt inni viszont szeretek, így hát nem szívesen mondanék le az élményről csak azért, mert képtelen vagyok kibontani egy üveget. Ráadásul azt sem szeretem, ha folyton más segítségére szorulok. Szóval ideje leküzdenem ezt a fóbiát, és mikor máskor lenne a legalkalmasabb a pillanat erre, minthogy a bakancslistás teljesítéseim idején.

Először csak apránként közelítem meg a problémát, folyamatosan erősítem magam, és idővel egyre közelebb kerülök majd a megoldáshoz. A tervem szerint az elkövetkezendő pezsgőbontások komoly százalékánál közre kell működnöm, ha azt akarom, hogy némi tapasztalatot és félelemmentes érzéseket elsajátítsak.

A jövőhéten családi névnapozást rendezünk, tökéletes alkalom a gyakorlásra. Persze nem muszáj megvárni egy eseményt, bármikor lehet pezsgőzni alkalom híján is. Viszont kellenek emberek, mert egyedül egymagam és a félelmetes fegyver nem éppen a legjobb kombináció.

Arra a meglátásra jutottam, hogy eleinte érdemesebb lenne egy törölközővel vagy ronggyal lefogva próbálkoznom. Később, ha már elég rutinos leszek, elhagyhatom a segédeszközöket. Valójában nevetséges, hogy ennyire frusztrál engem, nem olyan nagy ördöngösség, bárki képes rá, csupán egy kis koncentráció szükséges és gyors reflexek.

Tegnap lezajlott a családi összejövetel. Nem mondom, hogy profi pezsgőbontó lettem, de azért megér egy mesét a tapasztalataim megírása. A pluszok, amelyeket a gyakorlás során megszereztem a higgadtság, az emberek használata védőpajzsként már a múlté, közel merészkedtem az üveghez még bontatlan állapotában. Negatívumok, be nem teljesített teendők közé tartozik, hogy nem próbálkoztam meg a nyitással, csak figyeltem közvetlen közelről. Az igazság az, hogy totálisan megbomlik az elmém, amikor veszélyt érzékelek, és itt most nem egy váratlanul fellépő nehézségre gondolok, hanem a meglévő félelmeim miatt létrejövő állapotra, melyre a testem vészreakciót ad. Furcsamód az emberek jobban tudnak reszketni egy maguk által kreált „ellenségtől”, mint egy valós veszedelemtől.”

Tudj meg róla többet itt!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.