Készül a könyvem!


készül a könyvemMilyen érzés szembesülni egy szörnyű diagnózissal?

Hogyan lehet elfogadni a tényt, hogy talán nincs mód a gyógyulásra?

Mit érezhetnek a szeretteink? Támogatnak vagy ijedtükben elmenekülnek, esetleg felelősnek érzik magukat a történtekért?

Mit látnak mások belőlünk, önmagunkat vagy csak a betegséget? Ilyenkor mely részünk betegebb, a testünk vagy a lelkünk?

Hogyan élhetnénk teljes életet, ha minden percben eszünkbe jut, hogy bármikor véget érhet?

Mi fáj jobban, a tény, hogy magukra hagyjuk őket, vagy a gondolat, hogy esetleg elfelejtenek?

Segíthet a bakancslista megírása? Valóban adhat felejthetetlen élményeket? Vagy csak önmagunknak akarunk ezzel bizonyítani, legfőképp azt, hogy erősek vagyunk?

Hogyan éljünk a bizonytalanságban? Milyen gondolatok enyhíthetnek a körülményeken? Van értelme a hallucinációknak, üzenhetnek bármi értékeset? Vagy csak rémületbe kergetnek?

Miért csak akkor akarjuk rendezni az életünket, ha már veszélybe került? Ami korábban természetesnek tűnt, az mindennél fontosabbá válhat, de csak azért mert nem kaphatjuk vissza, vagy pedig amiatt, mert bűntudatunk van, amiért nem értékeltük?

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne érezzük a magányt? Feloldható egyáltalán a meg nem értettség érzése?

Hamarosan: Kockázatok és mellékhatások.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.