Készen állok egy párkapcsolatra?

A korábbi sérülések akár el is lehetetleníthetik a párkapcsolatokat

készen állok egy párkapcsolatraBeletelik egy kis időbe, mire az ember ráébred, hogy életének korábbi, jelentősebb állomásai és ezek által kialakult komolyabb sebek jelentősen meghatározzák a későbbiekben létrejövő kapcsolatok minőségét, s kimenetelét.

Számtalanszor olvasható, hogy mi minden szükséges egy jó kapcsolat megalapozásához. De mi van akkor, ha úgy érezzük megvan a kommunikáció, az elfogadás, a közös célok, de egyvalami mégis beárnyékolja az egészet. Mégpedig a gyerekként és fiatal felnőttként megélt csalódások, az átélt sérelmek, melyek helytelenül vagy sehogyan sem lettek feldolgozva, így egyre csak gyűltek, és még több kosz rakódott az amúgy is hatalmas sebekre. Ezen kérdéskört boncolgatva hamar rájöhetünk, hogy talán mégsem történt meg a másik elfogadása, és hiányzik a megértés is, különben lett volna esély megbeszélni és együtt feltárni a régmúlt legfájóbb emlékeit. Ugyanakkor az is érthető, ha valaki nem akarja bevonni ezekbe a dolgokba a társát, azonban így nem lesz képes teljesen átadni magát a kapcsolatnak. Kétségtelen, hogy a lezáratlan fájdalmas élmények mindig ott lesznek esőfelhőként és a legszebb perceket is könnyen beárnyékolhatják.

Miért van hatással a múltunk a jelenünkre?

Nem elég szakítani a múlttal, meg nem történtnek nyilvánítani. Sokkal inkább elő kell venni azt az emléket, és át kell élni, fel kell dolgozni, teret kell engedni a bánatnak, mert enélkül nem lehet egyszerűen túllépni rajta. Az érzelmek mély eltemetése csak még tovább mételyezi az ember lelkét. S idővel még nagyobb problémává növi ki magát, ami már jelentősen alakítani fogja az egyén hozzáállását és elképzelését egy párkapcsolat szintjén.

Hányszor megtörténik, hogy valaki egyfolytában azon munkálkodik, nehogy véletlenül ő is elkövesse ugyanazt a hibát, amit a családtagjai, és a közvetlen környezete. Olykor kevés az erőfeszítés, mert egészen beleívódnak ezek az események, élmények a lényükbe, és tudattalanul, de mégis hajlamosak beleesni ugyanabba a hibába.

Sajnos azért sem elég nagyon vigyázni, és tudatosan figyelni önmagunkra, mert megeshet, hogy nem reálisan látjuk a magunkról alkotott képet. Gyakran csak egy külső szemlélő veszi észre a félelmetes hasonlóságokat bizonyos szituációkban.

Mi lehet a megoldás? Ahhoz, hogy egy kapcsolat igazán jól működjön nem elég számon tartani a fontosabb nélkülözhetetlen tényezőket, hanem készen is kell állni rá, márpedig az csak akkor történik meg, hogyha rendben vagyunk önmagunkkal lelkileg is, s mentesek mindenféle negatív érzelemtől. Szakítás után sem áll rögtön készen az ember egy újabb kapcsolatra, felfoghatjuk ezt is hasonlóképpen, a régi sérelmeket is meg kell gyászolni, meg kell élni, és utána lehet tiszta lappal újrakezdeni. Önmagunkkal harmóniában kell lenni ahhoz, hogy képesek legyünk valaki mást beengedni és szeretni.

Joggal tehetjük fel a kérdést magunknak „Készen állok egy párkapcsolatra?

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.