Gondolatok a szeretethiányról

gondolatok a szeretethiányrólEgy szeretethiányos segélykiáltásai

Minél inkább vágyódik a szeretet után, annál inkább bezárkózik. Menedéke a saját magánya. Mivel élete során nem sokszor volt része eme kiváltságos érzelem megtapasztalásában, így nehezen engedi, hogy bárki más törődjön vele. 

Úgy érzi, csakis saját magára számíthat, sosem engedi, hogy valaki számára kiszolgáltatva legyen. Egy könnyen nem tud másokban megbízni sem, hiszen attól tart, hogy csalódást okoznak neki, vagy elhagyják hirtelen. Nem akar kötődni, (hiába vágyik rá), mert tudja, hogy akkor megbánthatóvá válik, és ha megbántható, akkor már ismét a kiszolgáltatottság bűvkörébe kerül.

Akármi is nyomja a lelkét, nem meri igazán kiadni magát, mert akkor visszaélhetnek vele, onnantól kezdve oda lenne a sziklaszilárd páncélja. A kövek, amiket maga köré épített, saját maga rabságát idézték elő. Képtelen kijönni abból a nyomasztó légkörből, amennyiben mégis kijjebb merészkedik, azonnal megbánja tettét. Éppen így van ez a kitárulkozással is, ha egy rejtett, személyes dolgot elmesél, szintén bánja, mert úgy érzi ez zsarolási alap lesz a másik számára, sőt megszűnik titokzatossága is egyben.

Szinte minden nap elgondolkozik azon, hogy miért nem elég szerethető, miközben saját maga áll a boldogsága útjában. Időnként vágyakozással tölti el a gondolat, miszerint valaki végre csakis önmagáért szereti őt, feltétel nélküli szeretettel, akinek ő lenne az első számú helyen, aki minden kívánságát lesné, és soha semmiért nem hagyná el, (még nehézség idején sem). Tudja jól, hogy nem létezik efféle szeretet, vagy legalábbis ő maga nem találkozhat ilyennel, hiszen ki lenne olyan dőre, hogy majd a személyiségéért, a jelleméért, és a két szép szeméért előbbre helyezné az ő boldogságát a sajátjánál. Egyszerűen nem hiszi el, hogy létezhet hasonló.

Ha bánat idején valaki mégis mellé ül, ijesztőnek találja, de valahol jól esik neki. Legszívesebben elmenekülne, nehogy meglássák elejtett könnyeit, mégis arról álmodik, hogy egy nap talán kisírhatja magát valakinek a vállán. Számtalanszor elképzelte ezt a jelenetet, jó érzéssel töltötte el, de mikor lehetőség nyílt volna rá, inkább magába zárta fájdalmait. Reménytelennek ítéli önmagát, olyannak, aki talán nem alkalmas arra, hogy szeressék, napról napra próbálja elfogadni a helyzetét, és beletörődik ebbe a siralmas következtetésbe.

Tisztában van állapotával, mégsem érti hogyan, miért és mikor lett szeretethiányos, mert a látszat ellenére vannak emberek, akik szeretik őt.

Ezt a bejegyzést az efféle gondokkal küzdő emberek nevében írtam meg. Abból a célból született meg az írás, hogy akik hasonló esettel találkoznak a környezetükben, idejében felismerjék a helyzetet és segítséget nyújtsanak.

Fotó: Pixabay

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.