Egy maximalista küzdelmei

maximalista

Küzdeni a végsőkig

A legtöbben azt hiszik, hogy nagyszerű azoknak az egyéneknek az élete, akik kitartóak a végsőkig, mert mindent tökéletesen csinálnak meg, minden egyes határidőt betartanak… 

Valójában nagyon nehéz egy maximalistának, hatalmas, személyes felelősségtudata van. Kevés dolog elég jó neki, de a saját munkáját is erőteljesen bírálja. Úgy érzi, sosem lehet elég tökéletes. Állandó megfelelési kényszerben él. Bármilyen élethelyzetben a lehető legtöbbet akarja nyújtani, ha néha valami mégsem sikerül, önmagát hibáztatja, mély fájdalmat él át, de utána feláll és folytatja tovább a küzdelmet.”

Ők azok az emberek, akik sosem adják fel, és a menthetetlent is menthetőként fogják fel. Nem fogadják el, hogy létezik olyan dolog, amire nincs megoldás. Képesek a saját egészségüket is kockáztatni a végső cél érdekében. A maximalizmus szinte mindig céltudatossággal párosul. Rengeteg erő van bennük, de sajnos önmagukra nem vigyáznak eléggé, mert csakis a feladat számít, hogy az adott dolog elkészüljön, meglegyen, lehetőleg még aznap. Mindent feláldoznak a célért, az idejüket, az egészségüket, megesik, hogy enni is elfelejtenek.

Az ilyen csodás emberek mellé kell egy ellentétes személy, ő majd kicsit visszahúzza őket a pihenésbe, vigyáz rájuk. Leállítja őket, ha már szünetet kell tartani és inni egy pohár vizet. Aki elmondja, hogy nem baj, ha 100% helyett csak 98% volt meg.

Ezek az emberek a mindennapi élet hősei. Hatalmas terheket vesznek fel magukra, vállalják a lehetetlen ügyeket is. Viszont egy idő után kimerülnek, elfogy az erejük, ilyenkor támogatásra van szükségük. Szinte sosem ismerik el mekkora kincs birtokában vannak, ezért másoknak kell elmondaniuk nekik, hogy erőt meríthessenek ismét a képességeikből.

Azt mondják mindenért meg kell küzdeni, semmit sem kapunk ingyen, ez így is van, a különbség az, hogy vannak, akik szépen komótosan, nyugalommal lépkednek a célok felé, mások pedig végigsüvítenek és már ott is vannak. Egyikünknek sem könnyű. Aki a komótos csoportba tartozik, hajlamos lehet idő előtt feladni, mert tovább tart elérni a célt. Viszont egy „rakéta” elérheti hamarabb ugyan, de minden erejét felőrli a végére. Arany középút sajnos nagyon kevés van.

Bármelyik csoportba is tartozunk, tanuljunk a másik csoport tagjaitól. A kevésbé kitartó, tanuljon szenvedélyt, küzdeni akarást, a túlzásokba eső pedig egy pici nyugalmat és pihenést is iktasson be az életébe.

Az egészség hamar odavész, ha nem vigyázunk rá, ezt mindig tartsuk szem előtt.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.