Egy kapcsolat véget ér, egy másik köttetik

kapcsolatMiből meríts erőt, amikor minden összedőlni látszik?

Amikor jóhiszeműen belefogunk egy kapcsolat építésébe még nem tudhatjuk, hogy szakítás vagy házasság lesz a vége. Az ember igyekszik mindent jól csinálni, kicsit változni is olykor a másik kedvéért, mégsem lehet senki elég biztos abban, hogy helyes döntést hozott.

Számtalan elvárásnak meg kell felelni mind a munkában, mind pedig a párkapcsolatban, emellett folyamatosan alkalmazkodni az emberekhez, okosan intézni az otthoni teendőket, s ha nem vigyázunk egy nap könnyen megeshet, hogy KIÉGVE és MEGKESEREDVE ébredünk fel. A rengeteg odafigyelés és megfelelési kényszer felőrli az ember legtöbb energiáját, s végül elveszítheti önmagát.

De vajon honnan tudhatjuk, hogy mi volt az oka a kiégésnek? S mikor ébredünk rá, hogy már nem vagyunk boldogok és csupán a megszokás tartja fenn a kapcsolatunkat?

Általában már jóval korábban észlelhetők az INTŐ JELEK, viszont könnyebb elbagatellizálni, mint szembenézni vele. Egy ideig az ember hajlamos tagadni: „nincs is baj, ez csak egy hullámvölgy, majd jobb lesz”, de ha már naponta többször bevillan egy kósza gondolat, hogy talán mégis lehetne másképp, és korábban vidámabb, szebb, életerősebb stb. voltam, akkor mégis illene szembenézni a problémával.

Miből meríts erőt?

Az első, amit megtehetsz, hogy SZEMBENÉZEL a tényekkel, megvizsgálod közelebbről is a kapcsolatodat, s ha már pontosan tudod, hogy mik a pozitívumai és a negatívumok, akkor megpróbálsz JAVÍTANI rajta, már ha lehet. Azonban fontos szem előtt tartanod, hogy a SAJÁT BOLDOGSÁGOD épp olyan fontos, mint a másik félé, ezért ha úgy érzed, hogy már rengeteg energiát feláldoztál, s mégsem látsz esélyt egy szebb és jobb jövőre, akkor erősnek kell lenned. Gyakran nincs jó megoldás csupán az ÚJRAKEZDÉS vagy a SZAKÍTÁS. Ez esetben ismét fel kell építened az elveszett önbecsülésedet, és apránként összeszedned az elhullott darabjaidat. Ez nem lesz két perc, de minél erősebben akarod és küzdesz önmagadért, annál hamarabb fogsz sikerrel járni.

Nem szabad önmagadat hibáztatnod, mert minden kapcsolat két emberen múlik, és nem lehet csak az egyikükre ráhúzni a felelősséget. Felesleges bűnbakot keresni, hiszen ugyanúgy fel kell dolgozni a szakítást, ha a másikat okoljuk a történtekért, s akkor is, ha önmagunkat. Ilyenkor a legtöbben úgy érzik, hogy sosem fognak már belefogni egy új kapcsolatba, ez természetes érzés. A fájdalmas elválás állomásain végig kell menni, nem szabad légvárakba kapaszkodni, mert az nem a valóság.

Koncentrálj önmagadra, figyelj a munkádra, a szörnyű veszteség után jóval több időd marad, amit hatékonyan kihasználhatsz és elősegítheted a gyógyulásodat. Megeshet, hogy egyedül nem tudsz kikerülni a szomorúság bűvköréből, ez esetben keresd fel a barátaidat, látogass el egy szakemberhez, aki rengeteget segíthet a továbblépésnél. A legfontosabb az, hogy tudatosítsd magadban, hogy NEM VAGY EGYEDÜL. A másik pedig, hogy nem szégyen, ha valaki elesik a csatában, előfordul, hogy a körülmények nem úgy alakulnak, ahogyan vártad, ettől még nincs miért szégyenkezned.

A környezeted, a családod támogatni fog, de ha ők nem, akkor a hasonló cipőben jártak. Mindig lehet kihez fordulni, sosem maradsz magadra a gondoddal. Ezt tartsd szem előtt, és így máris sokkal könnyebb lesz megbirkózni a problémákkal.

Azt mondják jobb egyedül táncolni, mint egy mérgező kapcsolatban emésztődni. Időbe telik megtanulni, hogy néha a legjobb, amit tehetünk a “békében elköszönés”. Ettől még nem kell úgy visszagondolni a másikra, hogy utáljuk, elegendő annyit mondani, hogy egykor szerettük.

Ne feledd, amikor egy ajtó bezárul mögötted, egy másik éppen akkor nyílik ki előtted!

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.