Egy inszomniás mondatai

inszomniásA nappalok és az éjszakák összefolynak, mintha nem is létezne a körforgás. Reggel ugyanolyan fáradtan kelek ki az ágyból, mint amilyen kimerültem fekszem le esténként.

Miért jobb bámulni a plafont, mint valami hasznos tevékenységgel eltölteni az álmatlan éjszakákat?

A legjobb ötleteim éjjel születnek, amikor pihennem kellene. Az elmém képtelen lecsendesedni, mert újabb és újabb terveken kattog. Mit tehetnék, ha jön az ihlet engedni kell, hogy beteljesítse célját.

Szinte hallom, ahogyan mások szuszognak, horkolnak, álmodnak, amíg én csak ábrándozom róla.

Már nem gyötröm magam, hogy mindenáron aludni tudjak, minél inkább rágörcsölök, annál kevésbé történik meg.

Azt mondják, ha rendezed a problémáidat és kellően lefárasztod magad, akkor mindez nem is történhetne meg.

Fekszem az ágyban és azon gondolkodom, hogy miért gondolkodom alvás helyett. Majd eljön az a perc is, amikor megpróbálom kiüresíteni az elmémet, mintha csak kiönteném a táskám tartalmát, de egy táska üresen is táska marad, ahogyan én gondolatok nélkül is álmatlan maradok.

Egy idő után a testem követelni fogja a pihenést, hosszú ideig nem vonhatom meg tőle, ami neki jár. S amint bekövetkezik ez az állapot, ismét álomba fogok szenderedni, legalábbis remélem.

A legrosszabb, amit az ember megtehet alvás előtt az az internetezés.

Lecserélem az ágyneműhuzatomat bárány mintásra, hátha elterelgetnek az álmok világába.

A következő „hogy aludtál” kérdésre azt fogom felelni, hogy nekem nincs is szükségem alvásra, én csak a képzeletemben szoktam pihenni, ott viszont 8 órán át és apró szünetek nélkül. Tehát, ha így vesszük jól aludtam, mert a lehető legtökéletesebben képzelem el, még ha nem is történt meg.

Amikor relaxációs zenéket hallgatok és kezdenék lenyugodni, azonnal megszólal valami oda nem illő zeneszám, amitől nem csak felriadok, hanem elkezdek azon gondolkodni, hogyan állíthattam így össze azt a listát, s miért nem néztem át…

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.