Az első lépés önmagunk felé

szerelem

Müller Péter író, dramaturg és forgatókönyvíró, talán a legtöbben mégis spirituális témájú művei kapcsán ismerték meg. Ezen spirituális műveinek témája főként a szeretet, a kapcsolatok, a női és férfi lét, a kiteljesedés, a szerelem, a megértés, az empátia, és az érzelmek megélése, kifejezése. Gondolatai révén megismerhetjük egyéni látásmódját, mellyel az emberek jóllétét, fejlődését szolgálja. Igyekszik átadni azt a bölcsességet, és életörömet, amellyel ő maga is rendelkezik. Számára a kapcsolatok minősége, egymáshoz való viszonyunk igen fontos, s emellett az is, hogy önmagunkat szeressük, akkor is ha társ nélkül kell járnunk a világot. Úgy véli mindennek a szeretetről kellene szólnia, és az őszinte, mély elfogadásról. Könyveiben arra biztat, hogy ismerjük saját értékeinket, ne alkudjunk meg olyan kapcsolatban, amely nem az őszinte szerelemről, szeretetről és bizalomról szól.

Úgy gondolom, hogy manapság különösen nagy szükség van hozzá hasonló emberekre, és tanácsaikra, hiszen rengetegen elvesznek a külsőségekben, és nem találják önmagukat, szenvednek a rosszul menedzselt kapcsolataikban. Egyre inkább úgy tűnik, hogy kivesznek a világból a valódi értékek, és meglehetősen nehéz dolga van annak, aki ennek ellenére mégis szeretne valódi, mély párkapcsolatot kialakítani, és harmóniába kerülni önmagával is és a környezetével egyaránt.

Milyen az igazi mély szeretet, milyen az, amikor „táncolva”, felszabadultan éljük az életünket?

Ezeket boncolgatja legismertebb műveiben, pl.: Isten bohócai című alkotásában.

Müller Péter a kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt, szerinte mindenkinek örömben kellene élnie, önmagát teljes mértékben elfogadva.
Sajátos stílusa, mély empátiája, megértése mindenkit magával ragad, aki beleolvas gondolataiba.

Legnépszerűbb művei közé tartozik pl.: Szeretetkönyv, Isten bohócai, Jóskönyv.
A Szeretetkönyv a szeretetről, a szerelemről, a párkapcsolatról, az érzelmekről, a megértésről, a férfi-nő viszonyáról egyaránt szól, igyekszik megtanítani mélyen, őszintén szeretni.

Idézetek a könyvből

Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni – megtelik lélekkel a levegő.

Aki jól szeret, az idővel nem “kijózanodik”, hanem egyre részegebb lesz. Ha láttál már öregeket, akik egy emberöltő után is görcsösen fogják egymás kezét, tudod, miről beszélek. Ritka, de van még ilyen.

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.

Isten bohócai című műve arra késztet, hogy felülemelkedjünk a gondokon, felszabadultan, táncolva éljük életünket. Az életre hív, arra hogy önfeledten, mindent megélve tudjunk boldogan haladni utunkon.

Ha az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat majd. Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet elviselni. És akkor vagy belevakulsz, vagy kinyílik a valódi szemed.


Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent – egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud.


A Jóskönyv válaszokat ad arra, hogyan tudjuk hatékonyabban megoldani a problémáinkat, hogyan érdemes élni, mit szükséges megtenni annak érdekében, hogy jól élhessünk.

Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva.

Az ember akkor tesz legtöbbet jövőjéért, ha nem is gondol rá – ha úgy éli meg a jelen pillanatot, hogy az az Egész! Ezekből a teljes odaadással megoldott jelen percekből áll majd össze a jövendőd – szinte önmagától. Ha előre sandítasz, figyelmedet s erődet ellopod a jelentől: gondatlanul vetsz, és ezért aratásod is szánalmas lesz.

Spirituális könyvei mellett számos regényt, drámakötetet is írt. A legfőbb üzenete mindenki számára, hogy találjunk rá a belső békénkre, és leljük meg igazi önmagunkat, éljünk szeretetben, egyetértésben, lelki kiteljesedésben. A nehézségek mellett sem szabad soha elfelejteni, hogy miért is vagyunk ezen a világon, azért vagyunk itt, hogy kinyissuk a szívünket és merjünk szeretni.

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.