A továbblépés nem könnyű

Miért szükséges megbocsátanunk, ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni?

rózsatövisEgy mély lelki seb örökké megmarad, egy idő után beheged ugyan, de a nyoma mindig látszódni fog. 

Azon kell igyekeznünk, hogy ne legyen gennyes a seb, mert ha gennyedzik, akkor az egész szervezetünket mételyezi. A fertőzés el is terjedhet, ha már annyira elharapódzik. 

A fertőzést csírájával együtt kell kigyomlálni.

A megbocsátás lényeges elem a továbblépésben. A rossz érzésekhez egy esemény, egy személy köthető. A személyeknek pedig meg kell bocsátani, mert ha nem tesszük, akkor egy életen át cipeljük a terhet, egy életen át érezzük a gyűlöletet, a keserűséget. Mérgezi a testünket, gátol a továbbjutásban, mivel nem is tudtuk elengedni az érzést.

A megbocsátást nem feltétlenül úgy kell értelmezni, hogy 20 évvel később felkeresünk valakit. Elég lehet az is, ha a lelkünkben bocsátunk meg neki, elfogadjuk, amit tett, és elengedjük. Azt mondják, hogy az idő segít a gyógyulásban. Való igaz. Elhomályosodnak események, csalódások, élmények, de a legfájóbb dolog évek múltával is lejátszható a fejünkben, pont úgy, mint amikor átéltük.

Az emberek igyekeznek elnyomni magukban a negatív élményeket, pedig azokat is meg kell élni, éppúgy, mint az örömöt, a boldog pillanatokat. Jogunk van megélni a bánatot, a gyászt. Éreznünk kell a szomorúságot. Csak akkor szabadulhat ki a testünkből az a sötét érzés, ha kiengedjük. Engedni kell, hogy a felszínre jöjjön. Nem biztos, hogy elég egyszer kigyomlálni, meglehet, hogy többször le kell vetíteni a fejünkben, de egy idő után meg fogjuk érteni, hogy már nem maradhat velünk az a sötét pusztító erő. Abban a pillanatban tudni fogjuk, hogy már nem fáj, nem marcangol, szabadjára engedtük.

Az elfogadás és elengedés a legnehezebb dolog a világon. Elfogadni, hogy a szüleink vagy egy ismerősünk elvált, vagy, hogy becsaptak minket éveken át, ezerféle dolog létezhet, ami iszonyatosan fájó tud lenni, mégis magunk mögött kell hagyni.

A megbocsátás ez esetben nem úgy van értelmezve, hogy valakinek elnézünk valamit és mehet tovább a dolog, hanem egészen másképp. Ahhoz kell, hogy kiengedhessük az érzést, azért kell megbocsátani, hogy ne okozzon fájdalmat többé, ne cipeljük magunkkal, továbbléphessünk. Mindenki másképp dolgozza fel a veszteségeket, a csalódásokat. Van olyan személy, aki rengeteget beszél róla, más inkább kiírja magából, a művészek pedig csodálatos darabokat hoznak létre. Ők mind felszínre hozzák, és egy gyönyörű alkotásban megmutatják az egész világnak, ezáltal felszabadulnak.

Ne hurcoljuk magunkban a bánatot, engedjük szabadon!

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.