A menedék

menedékMilyen egy hibákkal tűzdelt, de mégis tökéletes szülő-gyermek kapcsolat?

Ezt a bejegyzést azoknak a szülőknek ajánlom, akik teljes odaadással, és önfeláldozással nevelnek/neveltek fel gyermeket. De azoknak is, akik úgy érzik nem mindig voltak tökéletes szülők. Tartsák szem előtt, hogy sosem késő javítani.

 

Minden gyermek számára létezik egy hely, ahol elrejtőzhet a sok szomorúság és bántás elől, egy hely, ahol úgy érezheti tökéletes biztonságban van. Ez a menedék a szülői szeretetben és oltalmazó, védelmező erőkben nyilvánul meg.

Egy egészséges, boldog gyermek úgy gondolja, hogy édesanyja féltő, jóságos szíve és édesapja óvó karjai mindentől megvédik. Sosem érheti őt baj, amíg velük van, amíg vigyáznak rá.

Mikor cseperedik a gyermek egyre inkább rácsodálkozik a világra. Folyamatosan ismeri meg a menedéken kívüli helyszíneket, amelyek számára örömet és bánatot egyaránt hozhatnak. Útja során része lesz sikerekben, bukásokban, boldogságban, csalódásban, de egy dolog örökké vele marad: a bizonyosság, hogy van hová fordulnia, történjék bármi is.

A gyermek, aki már felnőtté vált, rengeteg változáson megy keresztül, de mentsvárai minden eseménynél vele lesznek, akkor is mikor magába roskadva, összekuporodva sír, mikor úgy érzi darabjaira hullott az élete, s ő már nem önmaga többé. Vele lesznek a boldog percekben is, mikor sikereket él át, s átveszi az elismerés jutalmát.

Betegség idején sem marad magára, hiszen egy forró tea, egy meleg leves mindig az asztalán fogja várni. Bármekkora fájdalmai is lesznek, mindig tisztában lesz azzal a ténnyel, hogy mekkora kincs van birtokában, s amiért hálás lehet egy életen át.

Ha fel is lázad időnként, s képtelen megzabolázni érzelmeit, bántó szavait azonnal ki nem mondottá tenné, mert érzi, hogy az élet mennyire törékeny, és sosem tudhatja mely szavak hagyják el utoljára ajkait.

A felnőtt korában elkövetett hibáit őszintén bánja, s akármerre téved is az élet ösvényén, végül mindig visszatalál otthonába, ahol örömmel és szeretettel fogadják. Tudja, hogy rájuk számíthat a bajban is, hiszen egy jó szülő szereti a gyermekét akkor is, ha az eltévedt egy időre.

A szülői szeretet nem kér ellenszolgáltatást, őszinte és feltétel nélküli, örök érvényű, amely mindaddig él, amíg csak világ a világ, amíg létezik élet, tán még azontúl is.

A gyermeki szeretet szülei irányába szintén örökké lobogni fog, még akkor is, ha már csak a szívében él, mert sosem fogja elfelejteni azt az erőt és biztonságot, amit ők adtak neki.

A felnőtt gyermeki szíve örökké sóvárogni fog az afféle szeretet után, amit a szüleitől kapott.

A megvénült gyermek tisztában van vele, hogy a szülő-gyermek kapcsolat törékeny, sérülékeny, de mégis erős, és végtelen is egyben.

Egy perc alatt elmúlhatnak a dolgok, de mégis tudja, hogy van számára egy óvóhely, egy menedék amit mindig a szívében fog őrizni, amíg világ a világ.

A szeretet sosem fog kihunyni lelkében bármennyi idős is lesz.

Kiemelt kép: Pixabay

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.