A közelgő ünnep szelleme

Az ünnep közeledtével elgondolkodtam, hogy vajon mit üzen az advent az embereknek. A várakozás időszakában van-e mód a változásra, s a szívek képessé válnak-e a szeretet befogadására és átadására. Minden egyes személy között fellelhető valamilyen kapcsolódási forma, s ez a spirituális kötelék arra ösztönzi az egész világot, hogy megnyíljanak a jótékonykodáshoz szükséges csatornák, s emellett felszólítják egymást az egyének a szeretet továbbadására.

De vajon minden lélek hallja a szívek hívószavát? Vagy ez csupán akkor lehetséges, ha már kellően előkészítette a belső világát, s felöltöztette az ünnepi köntösbe?

Az átszellemüléshez mindenképpen szükségünk lehet egyfajta motivációra is, akármerre tekintünk, bárhol megtalálhatjuk a kellő mértékű serkentő erőt. Látva az emberek fájdalmát, s felismerve a tényt, hogy egyre kevésbé akarnak nyitott szívvel és lélekkel járni az utcákon, magam is megkérdőjelezem a saját készenléti állapotomat. Vajon fel tudok töltekezni, meg tudom-e nyitni én is a jó szándék által vezérelt lelki világomat egy nagyobb cél érdekében, vagy csak begubózva és védelmi vonallal körülvéve magamat, várom a csodát cselekvések nélkül?

Mit jelent segíteni másokon?
Megajándékozni élelemmel, ajándékkal, vagy csak átölelni és reményt adni egy-egy odaillő mondattal? Átölelni úgy igazából minden hibájával, s esendőségével együtt, hát nem ez az igazi szeretet? Az önzetlenség ünnepéhez közeledve érzékenyebbé válunk mások szenvedéseire? S ha igen, miért baj ez? Talán, mert nem csak ebben az időszakban kellene jót cselekedni, nem csak ez a néhány hét tesz ki egy egész évet. A bánatos szívek nem egyedül karácsony környékén vágyakoznak a szeretet megtapasztalására. A szeretetre éhesek mindig nyitott szívvel járnak, s egyre csak keresik azt a csodálatos érzést, amelyben kevésszer volt részük. Ők akkor sem felejtenek el arra gondolni, amikor mások látszólag mindent birtokolnak, csupán a valódi értéket nem.

Többször elmerengtem már azon is, hogy melyik fél hihet erősebben a szeretet szépségében, aki sosem bővelkedett benne, de végeláthatatlanul sóvárog utána, vagy inkább az, aki csordultig van átadható érzelmekkel, s lenne lehetősége segítséget nyújtani, de sosem tette ezidáig?
Hívnunk kell egymást a cselekvésre, szükség van empátiára, megértésre, nélküle elveszetté válna minden egyes élőlény. Adni kell ahhoz, hogy részünk lehessen az apró csodákban.
A te szíved készen áll?
Meghallottad az üzenetet?
Kész vagy továbbadni?
A választás a tiéd, lehetsz aktív cselekvő, így válaszolva a felszólításra, de lehetsz passzív szemlélő is, aki látja, hogy szükség lenne tettrekészségre, mégis behunyja a szemét, és elfordul a szenvedések láttán.
Melyik ajtót választod?

Ezek az ajtók az emberek hozzáállását, és aktuális állapotát szimbolizálják. Te döntesz arról, melyik csoportba szeretnél tartozni, azaz melyik ajtón mész be. S hogyan éled meg a mindennapjaidat.
1. Aktív cselekvő, aki mer tenni másokért. Meghallja a hívó szót és válaszol is rá, emellett másokat is ösztönöz ugyanerre. Az önzetlen segítők tábora.
2. Passzív cselekvő, aki belül már elhatározta, hogy cselekedni fog, de valami mégis gátolja.
3. Kétkedő, aki sejti az üzenet értelmét, ugyanakkor nem bízik eléggé, nincs elég motivációja. Számtalanszor elbizonytalanodik.
4. Aktív befogadó, aki meghallja a felszólítást, de nem foglalkozik vele, elengedi a füle mellett.
5. Hangos, aki csupán a szavát hallatja, de a tettek hiányoznak.
6. Tévelygő, aki célt tévesztett, letért a helyes útról, egy apró jelre van szüksége, amely helyrebillenti.
7. Inaktív befogadó, aki nem nyitott a hívásokra, nem tárja ki a lelkét. Nem élesíti az érzékelőjét.

Halld meg te is a szeretet szavát, s add tovább!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.