A dohányzó dáma


dohányzó dámaJúlia szeretett adni a külsejére, mindig csinosan öltözködött, beszerezte a legjobb arckrémeket, sajnos emellett dohányzott is, úgy gondolta, hogy ez a szokás csak még elegánsabbá teszi. Júlia a dohányzás alapvetően káros hatásaival nagyjából tisztában volt, ugyanakkor mégsem vette komolyan őket.

Évtizedeken át cigarettázott. Idővel a bőre megszürkült és egyre több ránc jelent meg rajta. A felhalmozott krémkészletei már kevésnek bizonyultak. A bőre látványosan öregedni kezdett. Juli nem értette mi történik vele, hiszen mindig megfelelően ápolta, mindenféle kenceficét megvásárolt, ráadásul még viszonylag „fiatal” kornak örvendett. Ennyi idősen elképzelhetetlennek tartotta a hatalmas ráncok megjelenését. Ekkor úgy döntött, hogy elmegy egy szakemberhez, egy speciális klinikára.

Az orvos tájékoztatta, hogy a hosszú távú dohányzás nemcsak rejtett egészségügyi károkat okozhat, hanem a szépségén is nyomot hagyhat, meglátszik a bőrön, fakóvá, szürkévé válik, ugyanakkor látványosabban öregszik és egyre több ránc jelenik meg rajta. Azt is elmondta, hogy a fogak épségére is veszélyt jelent a sokéves cigarettázás, és így tovább.

Juli letörten ballagott hazafelé. Amint hazaért, elvégezte rituálészerű szépségápolási tevékenységeit, alaposan szemügyre vette testét, ám zuhanyzás közben valami rendellenesre figyelt fel: az egyik mellében jól tapintható csomót érzékelt. Juli már másnap orvoshoz ment. Rövidesen kiderült, hogy mellrákja van.

Júlia világa darabokra hullott, képtelen volt feldolgozni, hogy oda a szépsége, jóval idősebbnek tűnik koránál, és még rákos is. Kutakodni kezdett a mellrák rizikófaktorai kapcsán, de orvosától is kérdezősködött, hogy mégis mi válthatta ki nála. Júlia számára nem volt egyértelmű, de a lelke mélyén sejtette, hogy lehet szerepe a romboló életmódjának.

Júlia úgy döntött, hogy felhagy a dohányzással, s abban reménykedett, hogy meg tudják gyógyítani. Tudta jól, hogy a szépsége már soha sem lesz a régi, de az életét még megpróbálhatja megmenteni.

Az igazság az, hogy sosem fordított kellő figyelmet egészségére, mindig inkább a külsejével, megjelenésével foglalkozott. Tisztában volt vele, hogy olyanok is megbetegedhetnek, akik mintaéletmódot folytatnak, de már bánja, hogy nem élt egészségesebben, talán mégsem lenne most rákos, és az biztos, hogy tíz évet minimum letagadhatna életkorából.

A bűntudat még éveken át marcangolta, amiért nem törődött a legnagyobb kinccsel, amely a birtokában volt egykor. Úgy gondolta, hogy a felelőtlen életmódja elég tanulság lehet másoknak, így belefogott egy önkéntes segítő munkába, melyben aktívan részt vehet a betegek gondozásában, és emellett elláthatja személyes tanácsokkal a kétkedőket.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.